monológ

„mindig válaszolok. ez alap udvariasság. ennyire már ismerhetsz szerintem.

őszinte leszek,mint mindig, ez a legegyenesebb és így is jött be életstílusom is.

mostanában Pécsről Pestre miattad,hozzád igazodva járogattam fel. koncertekre is,de az időkitöltés volt főleg és ürügy. persze az is remek volt, mivel sok együttessel jó baráti kapcsolatom.

nem habarodtam beléd,meg ilyenek. de érdekes személyiség vagy és szép is,kellemes társaság, szeretek veled lenni és ezért akarlak megismerni a hibákkal együtt, mert igazán azzal együtt vagy teljes.ritka az aki ezt engedi, mindig titkolnak valamit,mert félnek a másiktól hogy kihasználja. és igen, nagyon szép vagy, tetszetős, de mindegy volt h van e barátod mert nem rádhajtottam,hanem csak megismerni akartalak. sokszor égettem meg magam, a túlzott jóindulattal de ezen nem változtatok, ezért van az hogy nekem első megismerni másikat és utána dől el hogy tetszik e nekem vagy nem, és jó barát marad vagy mégse olyan értékes mint hittem. és a személye a döntő nekem. mert nem trófea kell nagy mellekkel, vagy feszes fenékkel hanem ami belül van, a lélek része kell és én is ezt tudom felajánlani. Az üvegkristály hasonlatot használom blogomba rá. mert fényes,csillogó,átlátszóan tiszta,vékonyodó és magasba törő, és rendkívül törékeny, óvni és szeretni kell. ettől a gondoskodástól még értékesebb.

sajnálom,belül mélyen menthetetlenül romantikus század embere vagyok és nem viking de ezt nem is titkolom.

folytatom…”