2013. április 2., kedd

Beszélgetés tanórán a sérültekről nomeg filmek rólam



Megnézte több osztály az Életrevalók című filmet egy pécsi középiskolában.




Érdekes és nagyon hasznos, emberekkel kapcsolatot segítő, jó irányba mutató, ötlete támadt egy frissen végett tanárnő barátomnak, Mariannak. Arra gondolt hogy találkozhatnék velük, mert mikor beszélgettek a filmről,megjegyezték tanárnőnek hogy láttak már engem a városban. és kíváncsiak.


Belementem rögtön a dologba,okai a között voltak:
-        
  ha az emberek megismernek egy sérültet, megtanulhatják hogy könnyebb neki megoldani dolgokat, úgy és abban tudnak segíteni amiben kéri, eredményesen, márha akarnak.
-        
  ha megismerik és figyelnek rá máskor is (hogy jó neki avagy mik a szokásai,mit szeret stb.,szóval bármiben) ez nekik is jó,mert környezetükre [és ebbe beletartoznak emberek] is sokkal figyelmesebbek lesznek, és ezáltal ők is több megbecsülést és figyelmet kapnak vissza környezetüktől.
-        
  minél fiatalabb korban ismernek,látnak sérültet, annál kisebb „szájtátott” bámulás, nagyobb elfogadás és természetesebb egész embernek kezelés. (azt értem ezalatt hogy ne sajnáljanak, stb. mással se így viselkedünk,nem?) – ezt a legtöbb emberre értem.
-        
  bár mindenkinek másképp lehet segíteni eredménnyel, mégis tanulhatunk akár magától a sérülttől hogy is jó. ezzel segítünk legközelebb másnál. (pl. egy vakba nem belekarolni kell általában, hanem válladra tenni kezét és úgy segíteni át zebrán. nekem is a kezem végét mindenképp meg kell fogni, különben mindegy hiába karolnak alám bárhogy, nehezebben megy. más mozgássérültnél megint más picit.) de legjobb kérdezni. és el fogja mondani vagy megmutatja pontosan neki hogy is jó.
-        
  szeretem az új helyzetet, a kihívást. kissé tartottam órától, elvégre ki vagyok én nekik senkin kívül? attól nem féltem hogy elutasítóak vagy gorombák lesznek,azt jól kezeltem volna, de szó  se volt ilyenről.
-        
  szeretem tanulmányozni emberek reakcióit, tanulni belőlük és legközelebb hasznosítani.


Felvettem az órát mert megígértem egy kedves ismerősömnek Elek Virág-nak, a leendő tanító 
 néninek.

(Elszúrtam vágást, 12.5 mp-nél kezdődik,
és UTÁLOM saját hangom,de ez van. betegségem okán akad hangom, a fura én ezt nem érzékelem mikor beszélek, folyamatosnak tűnik….)

2013. március 25.



ha még érdekel valakit készült rólam 2 film, egyik nyilvános, amelyik a VOLT fesztiválon játszódik Kaufmann Balázzsal,erre külön is rá lehet keresni. 23 perces „volt pécstv bálint” keresőbe és megtalálja.
a másikat Rónai Tamás barátom ötletére csináltuk „ketten”. övé az érdem az egy órás műért.
egyszer volt eddig bemutatva, nem reklámoztuk és mégis 50-en jöttek el rá… :)
igény nem tudjuk lenne e méh bemutatóra….
e film nem nyilvános youtube-n de itt megosztom:



ezt megígértem de
időrendbe még lógok pár posttal,majd pótlom. bye!