„mindig válaszolok. ez alap udvariasság. ennyire már
ismerhetsz szerintem.
őszinte leszek,mint mindig, ez a legegyenesebb és így is
jött be életstílusom is.
mostanában Pécsről Pestre miattad,hozzád igazodva járogattam
fel. koncertekre is,de az időkitöltés volt főleg és ürügy. persze az is remek volt,
mivel sok együttessel jó baráti kapcsolatom.
nem habarodtam beléd,meg ilyenek. de érdekes személyiség
vagy és szép is,kellemes társaság, szeretek veled lenni és ezért akarlak
megismerni a hibákkal együtt, mert igazán azzal együtt vagy teljes.ritka az aki
ezt engedi, mindig titkolnak valamit,mert félnek a másiktól hogy kihasználja.
és igen, nagyon szép vagy, tetszetős, de mindegy volt h van e barátod mert nem
rádhajtottam,hanem csak megismerni akartalak. sokszor égettem meg magam, a
túlzott jóindulattal de ezen nem változtatok, ezért van az hogy nekem első
megismerni másikat és utána dől el hogy tetszik e nekem vagy nem, és jó barát
marad vagy mégse olyan értékes mint hittem. és a személye a döntő nekem. mert
nem trófea kell nagy mellekkel, vagy feszes fenékkel hanem ami belül van, a
lélek része kell és én is ezt tudom felajánlani. Az üvegkristály hasonlatot
használom blogomba rá. mert fényes,csillogó,átlátszóan tiszta,vékonyodó és
magasba törő, és rendkívül törékeny, óvni és szeretni kell. ettől a
gondoskodástól még értékesebb.
sajnálom,belül mélyen menthetetlenül romantikus század
embere vagyok és nem viking de ezt nem is titkolom.
folytatom…”
